Mesék

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Lev Tolsztoj

HOGY OSZTOTTA EL A PARASZT
A LIBÁKAT

Mese

1636617982131.png


Egy szegény parasztnak nem volt már kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Hogy ne menjen üres kézzel, megfogott egy libát, megsütötte s vitte. Az uraság átvette a libát s ezt mondta a parasztjának: - Köszönöm, te paraszt, ezt a libát, csak azt nem tudom, hogy osztozunk meg majd a libádon. Feleségem, két fiam és két lányom van. Hogy osszuk el úgy a libát, hogy egyik se sértődjék meg?
Feleli a paraszt:​
- Én elosztom.
Fogta a kést, levágta a liba fejét s ezt mondta a földesúrnak: - Te vagy a ház feje, tied a fej. - Aztán levágta a hátsó felét s odaadta a feleségnek: - Neked - mondta - itthon kell ülni, vigyázni a házra, tied a püspökfalatja. - Aztán levágta a liba lábát s odaadta a fiúknak: - Nektek - mondta - itt a két láb, hogy apátok útján járhassatok. - A két lánynak odaadta a két szárnyat. - Ti hamar kirepültök a házból, itt van a szárny hozzá. Ami marad, megtartom magamnak. - S elvette a liba törzsét.
Nevetett az úr, s kenyeret és pénzt adott a parasztnak.
Meghallotta egy módosabb paraszt, hogy az úr a szegény parasztot egy libáért kenyérrel és pénzzel jutalmazta, megsütött öt libát s elvitte az úrnak. Azt mondta most az úr: - Köszönöm a libáidat. De hát feleségem, két fiam és két lányom van - hatan vagyunk, hogyan tudjuk elosztani a libákat?​
Elkezdett a módos paraszt gondolkozni, de semmit sem tudott kitalálni. Elküldött hát az uraság a szegény parasztért, s meghagyta neki, hogy ő ossza el a libákat. A szegény paraszt a kezébe vett egy libát, odaadta az úrnak s feleségének s ezt mondta: - A libával hárman vagytok. - Egyet odaadott a két fiúnak: - Ti is hárman vagytok. - Egyet a két lánynak: - Ti is hárman vagytok, - s magának megtartott két libát. - Így - mondta - mi is hárman volnánk a libákkal, egyenlő az osztás.
Az úr nevetett, s ismét pénzt és kenyeret adott a szegény parasztnak, a gazdag parasztot pedig elkergette.
 

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag

1636966030787.png

Ivan Andrejevics Krilov


Miért alszik a medve télen
Az állatok egy régi szép tavasszal, Miska medvét a méhkaptárok őrzőjévé kinevezték.
A baj csupán az volt, hogy Miska medve a mezecskét nagyon szerette, így hát
megbízhatóbb őrző lett volna akár a róka is helyette. Aki csak jött,
eltanácsolta Miska sorra: „Kegyednek itt -- így szólt - nincs semmi dolga!"
Lógott is ám az állatoknak orra, Miskánk meg csak dúskált a mézben, s
közben kiürítette a kaptárokat egészen. Amint bűnére fény derült: az állatok
tanácsa nyomban összeült. Az eredményt a róka ekképp morogta:
„Miska bátyánk, te vén kópé, eltűnt a méz,ezért hát nyomban nyugdíjba mész,
s egész tavaszig száműzünk a barlangodba!" S hogy az ítélet kész lett, lepecsételték
az egészet - de sajnos vissza már nem vehették a mézet.
S mert az állatok így akarták,visszavonult barlangjába, és a meleg
tavaszra várva csak alszik, s nyalja mézes talpát. (Babaház)




Miért alszik a medve télen?​


Réges-régen történt, amit most itt elmesélek, egy tavasszal a világ leghatalmasabb rengetegének közepén. Valamennyi állat összegyűlt az erdei tisztáson, hogy megválasszanak valakit, aki a méhkaptárakra felügyel.
A méhecskék ugyanis panasszal fordultak az erdő lakóihoz, hogy valamiféle ismeretlen tettes a távollétükben folyton dézsmálja a mézet.
Mindenki ott volt bizony, aki valamit is számított az erdőben. Ott volt az ezermester harkály, ott volt a róka, ott voltak az őzek, a farkasok, mert ebben a régi, mesebeli időben még békességben éltek egymás mellett valamennyien.
Egy hosszú fülű nyuszi volt az értekezlet elnöke.
- Azért gyűltünk itt össze – pislogott álmosan -, hogy kinevezzük a méhkaptárak őrizőjét. Ugyan ki vállalkozna erre a megtisztelő feladatra közületek?
A meghívottak között ott volt természetesen Miska medve is, vadonatúj, pompás barna öltönyében. A nyuszi kérdését néma csend követte, senki sem sietett jelentkezni, mert hiszen mindenki éppen eléggé el volt foglalva az erdőben.

- Nos hát ha senki nem vállalja – dörmögte Miska medve -, én hajlandó vagyok meghozni ezt az áldozatot az erdő lakóinak kedvéért!
Az egybegyűltek közfelkiáltással nevezték ki Miska medvét az erdei mézek őrizőjévé. Méltóságteljesen, szorgalmasan látta el feladatát – legalábbis ezt híresztelte magáról -, mert bárki merészkedett a méhkaptárak közelébe, mindenkit sorra elzavart.
Mindez a nagy fáradtság hiábavaló volt mégis, mert a méhek ismét elmentek az állatok tanácsához, és bejelentették, hogy érthetetlen módon mindennap kevesebb lesz a méz a kaptárakban. Egyben azt is kérték, hogy mielőbb sürgősen vizsgálják ki az ügyet.
Egy reggel három kiküldött: egy róka, egy nyúl és egy veréb, anélkül, hogy Miskát erről értesítették volna, váratlanul megjelent leltárt csinálni. A veréb előreröpült, s méghozzá olyan nesztelenül, hogy Miska nem vette észre. Pedig ha észrevette volna, biztosan abbahagyja a torkoskodást, mert talán mondanom sem kell: ő volt ám a méhkaptárak dézsmálója!
A veréb sietve repült vissza, és mindezt iziben közölte a rókával meg a nyuszival. Újra összehívták tehát az állatok tanácsát, és az összes állat jelenlétében megfosztották Miskát mézőrzői tisztségétől.
Sőt büntetésből száműzték egész tavaszig a barlangjába, ott kellett tartózkodnia egész télen át – ezt a bölcs ítéletet hozták -, hogy semmiféle újabb kópéságot ne követhessen el őkelme.
Azóta alszik – mert mi mást is tehetne? – a medve télen mindig a barlangjában.
Azonban hiába tiltották el a méztől, azért ő bizony mégis szereti, és amikor csak hozzájuthat, nem veti meg még ma sem.
És hacsak teheti: jól a mézes köcsög aljára néz manapság is őkelme
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag

Rónay György:​

Advent első vasárnapja​


Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!


Időpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 29.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.



1638118145699.png

 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Tersánszyk J. Jenő
Csuli Ferkó meg a mese


1638360386096.png

Csuli Ferkó a második osztály legjobb tanulója.Kitűnő az énekből is. Sőt, a tanulmányok mellett a testgyakorlatban, labdarúgásban sem maradt senki mögött.
Két gyenge oldala ismeretes csupán Csuli Ferkónak. Egyik az, hogy ha olvasmányhoz férhet, éppenséggel, ha meséskönyv akad a kezébe, akkor Ferkó odacsap minden más foglalatosságot, és falja a betűt. A másik gyönge oldala, hogy kézügyességben nem hogy kiválóbb lenne a társainál, de a legutolsókkal kullog az osztályban.
Kobrák tanító bácsi váltig fájlalja, hogy Csuli Ferkó, az osztály legjobb tanulója, a legügyetlenebb.
Mit is tett legutóbb Kobrák tanító bácsi, hogy Csuli Ferkót, és vele minden növendékét, minél jobb munkára serkentse? Hát egy gyönyörű képes meséskönyvet tűzött ki jutalmul annak a tanulónak, aki a legügyesebb kézimunkát készíti el otthon a következő órára.
Csuli Ferkót ez a jutalom nagy izgalomba hozta. Föltette magában, hogy törik-szakad, de ő nyeri el a jutalmat. Hosszas töprengés után elhatározta, hogy föláldozza egyik fadobozát, abból remek szekeret csinál, és a szekér elé kenyérbélből két szép lovat mintáz. Ezzel elnyeri a pályadíjat.
Ebéd után nekifogott Csuli Ferkó, és fúrt-faragott, vesződött a szekérrel. Késő délutánra el is jutott odáig, hogy a szekér elkészült. Persze most következett volna a nagyobb munka. A két ló megmintázása.
Csakhogy, az egész pályázat vesztére, Csuli Ferkó kis nénje egy szép meséskönyvet kért kölcsön a szomszédból. Azt odarakta a polcára, és elment főzőcskét játszani.
Nosza, Csuli Ferkó nem bírt ellenállni szenvedélyének, az olvasásnak! Nem törődött többé a szekérrel, azaz a lovakkal, és rávetette magát a meséskönyvre.
A szeme káprázott, a feje zúgott, de a könyvet egyhuzamban elolvasta. Éppen a legutolsó mesét találta a könyvből a legmulatságosabbnak.
Tartalma pedig ez volt: „A szerencsét próbáló szegény legény leül falatozni az útfélre. Odajön hozzá egy kis egér, és ezt cincogja: – Jaj, be éhes vagyok! Ne üss agyon, te legény, hanem adjál néhány morzsát az ételedből! – A legény jószívű, és odavet egy-két morzsát az egérnek. Amikor pedig az egérke jóllakik, ezt cincogja: – Jótett helyébe jót várj! Majd jelentkezem, ha szükséged lesz rám! – Azzal a kis egér eltűnt. De hát ő volt az egerek fejedelme… Nos hát, azután a legény a kegyetlen fekete király udvarába jut el. A király minden hozzávetődővel irtózatos kaján tréfát űz. A legénynek azt mondja: – ímhol egy véka kölest szóratok el a kertemben szanaszéjjel, ha egy óra alatt összeszeded, fele királyságom a tiéd! Ha nem? Akkor fejed vétetem! – No, a legény búnak is ereszti veszendő fejét. De ki terem ott? Az egerek fejedelme. Parancsára ezer kis egér fut összeszedni a kölest a vékába. El sem telik az óra, a legény viheti a királynak, és övé a fele országa…
Ferkó, az olvasástól kábultan, a nyitott ablak elé állt egy kis üdítő levegőt szívni. Az ablak a sétányra nyílt. Pár lépésre egy terebélyes tölgy állt.
Egyszerre azt látja, hogy, nagy surrogva, termetes szarvasbogár száll az alkonyati levegőn át a tölgyfa törzsére, és ott megpihen.
Abban a szent percben a fa alatt Lajkó, a szomszéd fiú jelent meg, és fölkiáltott Ferkónak:
- Tyű! Láttad ezt a nagy bogarat? Ahol mászik e, jó magasan! Hozok egy rudat, és leütöm.
Ezzel Lajkó már rohant is el. Ferkónak pedig még eszében járt a mese kis egérkéje, és azt gondolta: azért sem hagyom, hogy Lajkó agyonüsse azt a szegény bogarat! Le is szaladt a lakásukból. Mire Lajkó megérkezett egy hosszú rúddal, Ferkó már ott várta a fa alatt, és ezzel fogadta:
- Te! Kár leütnöd ezt a szarvasbogarat. Inkább tartsuk alája a rudat, és szépen leszedjük, ha rámászik.
- Helyes! – egyezett bele Lajkó. Majd hozzáfűzte: – Aztán itt lenn elbánunk vele!
Ferkó egyelőre nem válaszolt semmit, hanem társával együtt munkához látott, hogy a rudat a gyanútlanul mászó szarvasbogár alá tolják. Amikor az rákapaszkodott, elemelték a fa törzséről, és szépen a földre eresztették. A szarvasbogár harciasan ágaskodni kezdett, és össze-vissza csíptette két nagy szarvát:
- Látod! Ha ez bekapja az ujjad a szarva közé, ki is töri, azt hallottam! - mondta Lajkó, és mindjárt fölemelte a rudat: – Én agyoncsapom!
- Nem engedem, hogy megöld! Nem bánt ez senkit, ha nem bántják! - állt pajtása elé Ferkó, és megragadta a rudat.
Szóváltás és dulakodás kerekedett, mígnem Ferkó a következőt javasolta:
- Ne verekedjük össze! Hanem gyere, keljünk szabályos birokra. Amelyikünk odavágja a másikat, azé a bogár!
Lajkó belement a megoldásba. Egymásnak estek, és megejtették a mérkőzést a bogárért. Eredményeképpen Ferkó kétvállra fektette Lajkót. A szarvasbogár lassan mászott közben a fa töve felé.
A győztes Ferkó kicsit évődött magában: mitévő legyen a bogárral? Nem nagyon bízott pajtásában, hogy nem tervez-e újabb merényletet a bogár ellen, ha azt szabadon ereszti. Fölkiáltott hát kis nénjének, hogy dobjon le egy skatulyát az ablakból. Aztán mikor azt megkapta, háta közepén ragadta a szarvasbogarat, és – belerakva a skatulyába -, egyelőre felvitte a lakásukba, hogy majd ott aztán szabadon ereszti!
Aztán! Ferkó azonban a nagy munkában, olvasásban, birkózásban alaposan eltörődött.
A szarvasbogarat a skatulyában odarakta a könyvespolcára, és elfelejtkezett róla. Ha még foglalatoskodott gondolatban valamivel Csuli Ferko, , inkább az volt, hogy fájlalta: miért nem mintázta meg szekere elé a lovakat a kézimunkapályázatra!
Most pedig átugorhatni minden nem fontos mozzanatot... Egészen odáig, hogy Ferkó ágyában, már hajnaltájt furcsa félálomban hánykolódik.
Szorongás kínozza, hogy nem készült el a szekere két lovával… Akkor egyszerre megjelenik előtte pártfogoltja, a szarvasbogár, és ezt mondja neki:
- Dehát, Ferkó! Csak lovasszekér van? Hát ökröt, bivalyt nem fognak szekérbe? Nézd csak! Nekem is szarvam van, mint ezeknek… Mit szólnál ahhoz, hogy engem fognál szekered elé? Csinálsz nekem egy kis jármot, és én majd húzom a szekeredet, amerre irányítasz… Mert jótett helyébe jót várj!…
Ferkó úgy ugrott ki az ágyból, mint riadófúvásra a jó katona. Aztán nekifogott, hogy egy kis jármot szerkesszen a szarvasbogár számára. Mire iskolába kellett mennie, nemcsak a járom volt kész, hanem Ferkó már ki is próbálta kis fogatát a padlón.
És most újra átugorhatni a mellesleges mozzanatokon.
Már ott állt Kobrák tanítóbácsi a kézimunkaórán az osztály előtt. Fölszólította az osztályt, hogy pályamunkáját minden tanuló rakja a a tanterem hosszú munkaasztalára. Az összes pályaművek között egy hatalmas alkotás díszeleg. Egyik tanuló dobozokból gyönyörű vasúti mozdonyt szerkesztett és hozzá egész sor szerelvényt.
Na, Csuli Ferkó! Micsoda silányság ehhez képest a te szekered? Hát versenyre kelhet az egy ilyen csoda kis vonattal?
Kobrák tanítóbácsi néhány elejtett szavából már sejti is az osztály, hogy a díjnyertes a vonat készítője. De ekkor váratlan előáll Csuli Ferkó, és ezt mondja:
- Igen, tanítóbácsi, kérem, de az én szekerem maga-magától elindul és gördül tova, akár itt az asztalon!
- Ne mondd! Hogyan lesz az fiam megeszközölve?
- Így ni! – szól Ferkó.
Azzal a kezében tartott dobozából kiveszi a szarvasbogarat, a szekere elé teszi, nyakára illeszti a jármot, és a szarvasbogár bizony kényesen elindul a szekérrel. Csuli Ferkó csak a tollszára hegyével irányítja szekerét, amerre akarja, az asztalon.
Ilyet sem pipált még a kézimunkaóra! Az osztály harsogó nevetésre fakadt. Kacag Kobrák tanítóbácsi is, amikor így szól:
- Hát gyerekek, most már én sem tudom eldönteni, kié a dicsőség?

- Csuli Ferkó a nyertes! – Zúgja erre a második osztály.

Kisdobos 1976
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Advent második vasárnapja
Színe hasonlóképpen a lila.
a remény vasárnapja


Aranyosi Ervin
Advent második gyertya…


A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
– Éljetek méltóbban, jobban,
s várjatok az újszülöttre!


Lelketeket készítsétek,
– a világ újjá születhet!
Szóljon szívből belső ének,
– nyissátok meg szeretetnek!


Legyen bennünk könyörület,
új megváltónk mikor várjuk.
A világ is szebbnek tűnhet,
ha utunkat eképp járjuk.


Találd meg a belső békét,
s majd, ha utad tisztán járod,
élvezheted eredményét,
egy csendes, békés világot…



1638691926709.png
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Mikszáth Kálmán
Karácsonyi legendák

1639052028649.png



Az emberiség és az istenség poézisének a csúcspontja a karácsony-est, a három királyok, a jászol s a szent gyermek. A szent gyermek,aki a földön született az istállóban s folytatja földi éltét az égben, Isten jobbján, a trónuson. A lajtorja ő, mely összeköti az eget a földdel, amint az egyházi énekből zúg mifelénk. Egy gyönyörű legendákkal fölbokrétázott lajtorja. S e bokrétában a legszebb rózsa a karácsonyest.
 

Csatolások

  • Mikszáth Kálmán - Karácsonyi legendák.zip
    14.8 KB · Olvasás: 5

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Advent harmadik vasárnapja
Színe rózsaszín​

Ha hagyományos adventi koszorúnk van, ezen a vasárnapon a korábbi két lila után most az egyetlen rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg. Örömvasárnapnak is nevezik ezt a napot, hiszen ekkor már Jézus megszületésének – a fény, a szeretet eljövetelének közelségét ünnepeljük. Érdemes azon elmélkednünk, mik a legfontosabb dolgok a számunkra, mi tesz minket igazán boldoggá.A rózsaszín az öröm színe. Ez a nap kiváló arra, hogy számba vegyünk, mi okoz örömet nekünk.

1639301745093.png
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
DECEMBER 13.
Luca nap


1639414731965.png


ezen a napon kezdtek faragni. Készítéséhez kilencféle fát (kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. Mivel a lucaszék lassan készült, minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül mint a Luca széke“.



 

braco

Állandó Tag
Állandó Tag
Ipolyi Arnold népmesegyüjteménye - Magyar népmesék
Ipolyi Arnoldot, Nagyvárad néhai püspökét a Kisfaludy Társaság avatta mesegyűjtővé. A Társaság a magyar népköltés gazdátlan kincseinek megmentésére 1844-ben mozgalmat indított. Ekkor a fiatal, akkor még alig 20 éves Ipolyi még nem fejezte be a Nagyszombatban megkezdett, Bécsben és Esztergomban folytatott papi tanulmányait.

A népmesekincs összegyűjtése felé később fordult.

A munkáját Kálmány Lajos összegezte és a Kisfaludy Társaság Budapesten 1914-ben adta ki.
 

Csatolások

  • Ipolyi Arnold népmesegyüjteménye - Magyar népmesék .pdf
    1.8 MB · Olvasás: 8

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Advent negyedik napja
Színe a bűnbánatot kifejező lila.
Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon.


Aranyosi Ervin
Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.
Nyíljon ki szívünk virága,
aki remél, készülődjön!
 

Csatolások

  • images.jpg
    images.jpg
    7.6 KB · Olvasás: 0

braco

Állandó Tag
Állandó Tag

Török népmesék​

Kúnos Ignác

Jártamban-keltemben, mesét-mondát kerestemben, betévedtem a kertjébe, ciprusok zöld ligetjébe, bülbül-madár danájára, gül-rózsáknak virúltára. Bülbül-madár szókat szólott, még a szellő is hallgatott, úgy figyeltek a szavára, mesék elmúlt világjára. Tollba vettem nótáikat, lejegyeztem mondáikat, ráültem egy paripára, mesék bűvös táltosára. Meseország birodalmát, mind bejártam zege-zugát, padisának szerájáig, dev-ördögök barlangjáig. Peri-tündér fel-felszállong, varázsgalamb nagyot sikong; hős sehzáde (padisa fia) vándorúton, vezérjével hármas úton, keresi a szíve vágyát, padisának szultán-lányát. Adakále meséiből, török mesék gyöngyeiből, kis füzetkénk ékesedjék, Allah neve dícsértessék. (Kúnos Ignác)
 

Csatolások

  • Török népmesék .pdf
    1.1 MB · Olvasás: 6

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Mikszáth Kálmán
Karácsonyi legendák





1640329169227.png




Az emberiség és az istenség poézisének a csúcspontja a karácsony-est, a három királyok, a jászol s a szent gyermek. A szent gyermek,aki a földön született az istállóban s folytatja földi éltét az égben, Isten jobbján, a trónuson. A lajtorja ő, mely összeköti az eget a földdel, amint az egyházi énekből zúg mifelénk. Egy gyönyörű legendákkal fölbokrétázott lajtorja. S e bokrétában a legszebb rózsa a karácsonyest.



 

Csatolások

  • Mikszáth Kálmán - Karácsonyi legendák.zip
    15 KB · Olvasás: 5

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
1640941001216.png









Hajnal Anna
Hófúvás

Egy füles-sapkás kicsi fiú ámulatában
bámulatában megállott a Vas utcában,
vele szemben ott állott egy aszfalt-kályha,
tátva volt a piroslángos kormos szája,
nevetett mert óriásmód megetették!
megálltak a járókelők, észrevették,
megállott egy öreg néni, hajlott háta
egyenes lett bámultában, mint a nyárfa,
gyönyörködött; a piros tűz hogyan nyelvelt,
beesett két bús orcája szinte megtelt,
megállott egy kéményseprő feketében,
pedig ő már látott lángot életében,
de még ilyen boldog tüzet hófúvásban
sose látott, meg is állott ámultában.
Jött a szélvész csuda fehér kavargással,
tündértácban kerengett a Vas utcával,
óriási fehér pelyhek, mint a lepkék,
azt a kedves öregasszont mind mind belepték!
fehér lett a gyereken a füles-sapka!
fehér lett a kéményseprő, állt és hagyta,
elvarázsolt ott minket a tűz valóban,
ott álltunk a Vas utcában térdig hóban,
milyen hó volt! puha fehér tündérvatta,
mindenki a lába nyomát benne hagyta,
de az aszfaltkályha körül vizes sár volt...
úgy gondolod, odaállnom mégis kár volt?

Kerek egy esztendő 1957
 

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
Petőfi Sándor

ISTVÁN ÖCSÉMHEZ

Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
Gondoltok-e ugy néha-néha rám?
Mondjátok-e, ha estebéd után
Beszélgetéstek meghitt és vidám,
Mondjátok-e az est óráinál:
Hát a mi Sándorunk most mit csinál?
És máskülönben hogy van dolgotok?
Tudom, sokat kell fáradoznotok.
Örök törődés naptok, éjetek,
Csakhogy szükecskén megélhessetek.
Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik
Az emberekben: jégre nem viszik.
Mert ő becsűletes lelkű, igaz;
Azt gondolá, hogy minden ember az.
És e hitének áldozatja lett,
Elveszte mindent, amit keresett.
Szorgalmas élte verítékinek
Gyümölcseit most más emészti meg.
Mért nem szeret ugy engem istenem?
Hogy volna mód, sorsán enyhítenem.
Agg napjait a fáradástul én
Mily édes-örömest fölmenteném.
Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet
Most egyedűl ez keseríti meg.
Tégy érte, amit tenni bír erőd;
Légy jó fiú és gyámolítsad őt.
Vedd vállaidra félig terheit,
S meglásd, öcsém, az isten megsegít.
S anyánkat, ezt az édes jó anyát,
O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!
Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,
Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom;
De megmutatná a nagy veszteség:
Ha elszólítná tőlünk őt az ég...
E néhány sorral érd be most, öcsém.
Én a vidámság hangját keresém,
És akaratlan ilyen fekete
Lett gondolatjaimnak menete;
S ha még tovább fonnám e fonalat,
Szivem repedne a nagy kín alatt.
Más levelem majd több lesz és vidám.
Isten megáldjon, édes Pistikám!

Pest, 1844. június​

1641126482780.png 1641126502652.png
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Szekeres Ilona

Szappanbuborékok...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Ügyes is volt, okos is volt, de legislegjobban talán szappanbuborékot tudott fújni. Úgy kitanulta ezt a tudományt, hogy nálánál szebb buborékot senki sem fújt a kerek világon. Amikor csak tehette, hanyattfeküdt a rét selyemfüvén és fújta, fújdogálta a szivárványos, szépen szálló, mesemódra nagyranövő szappanbuborékokat és nézett, nézett utánuk, amíg csak el nem tűntek a kéklő levegőben. S az elröppenő buborékok után tovaszálltak a gondolatai is ; egyszer meseországban képzelte magát, máskor meg a ködös múltban, vagy a messzi jövendőben.


1642069935133.png
 

Csatolások

  • SZEKERES ILONA.zip
    120.2 KB · Olvasás: 1
Oldal tetejére